A szakszolgálati engedély a pilóta jogosítvány – illetve tágabb értelemben a repülőszakmával kapcsolatos összes engedély – hivatalos megnevezése. A repülési zsargonban röviden „szakszó”-nak hívják (a továbbiakban: engedély). Megszerzéséhez elengedhetetlen feltétel a repülőorvosi vizsgálat alkalmas minősítése. A pilótáknak illetve a repülésben dolgozóknak kortól függően egyre gyakrabban kell ilyen vizsgálaton résztvenniük.
A pilóták engedélyét felszállósúly, repülőgéptípus, repülőgépmotorok száma, repülési körülmények és repülési feladatok szerint kategorizálják. Minden repülőgépfajtához, legyen az aerostatikus (hőlégballon), vagy aerodinamikus merevszárnyas (vitorlázó és motoros repülőgép), illetve forgószárnyas (helikopter), külön kategóriavizsgával és – az elvégzendő feladatok szerint – az adott repülőgépre konkrét típusvizsgával kell rendelkeznie a pilótának és a kiszolgálószemélyzetnek, szerelőknek egyaránt. A hivatalos megnevezés szerint a magáncélú repülésekhez a „PPL”, azaz a Private Pilot Licence szükséges, amely engedélytípus további kategóriákra van osztva.
2012. április 8-án az Európai Unióban – így Magyarországon is – hatályba lépett a polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki követelmények és igazgatási eljárások rögzítéséről szóló 1178/2011/EU európai bizottság rendelet (Part-FCL)[1], aminek következtében azóta Magyarországon is az Európai Unió egész területén elfogadható szakszolgálati engedélyt bocsátanak ki. (A légiközlekedési szakszemélyzet szakszolgálati engedélyeiről szóló 5/2001. (II. 6.) KöViM rendelet[2] és a hajózó személyzet képzéséről és szakszolgálati engedélyéről 32/2009. (VI. 30.) KHEM rendelet[3] csak a nemzeti jogosításokra maradnak érvényben ideiglenes jelleggel, a Part-FCL[4] teljeskörű bevezetéséig.
Tudásbázis » Szakszolgálati engedély